Operett komponista és karmester. A nagy magyar operett-komponisták második generációjának egik kiemelkedő képviselője.
1880. július 2-án született Budapesten - 1967. január 15., New York, New York, Egyesült Államok.
Koessler János és tanítványai (ülős sor, balról jobbra: Jacobi Viktor, Meszlényi Róbert, Kovács Sándor, álló sor, balról jobbra: Szirmai Albert, Kodály Zoltán, Lendvai Ervin, Szendrey Aladár, Müller Károly, Weiner Leó - forrás: Fejezetek a Zeneakadémia történetéből / OSZK
Első műveit a komolyzene terén alkotta: egy balettszvitet, egy vígjáték-nyitányt, egy vonósnégyest és több zongoradarabot írt.
1906-ban lett a Pester Lloyd, majd a Polgár című lapok zenekritikusa.
1907-ben a Népszínház-Vígopera korrepetitora.
Zeneszerzői tehetségét Máder Rezső igazgató ismerte fel, aki 1907-ben első darabját, a Sárga dominót soron kívül állította színpadra, amely aztán majdnem kétszázszor ment táblás házakkal.
Ettől az évtől kezdve karmester volt a Modern Színház Cabaret-ben, majd az Andrássy úti Színházban.
1908-ban írta a Bálkirálynő című vígoperát.
A következő évben hatalmas sikert aratott a Rajna Ferenc szövegkönyvére komponált Táncos huszárokkal, ennek hatására végleg az operett felé fordult.
1913-ban mutatták be Budapesten a Mozikirály című operettjét, amelynek címszerepét Rátkai Márton alakította.
1916-ban mutaták be a Mágnás Miska a Király Színházban.
A fülbemászó zenének, a vérbő humornak és groteszk komikumnak hatalmas sikere volt, a darab több mint kétszáz előadást ért meg.
Heltai Jenő, Gábor Andor, Babits Mihály valamint Szép Ernő verseire írt dalokat.
A nemzetközi siker sem maradt el, ennek állomásai Bécs, Berlin és Milánó voltak.
A Gróf Rinaldót és a Harangvirágot 1918-ban komponálta, az utóbbit az Operaház mutatta be még abban az évben.
Feltűnést keltett Emőd Tamás verseire szerzett háborúellenes dalaival is, amelyeket Ilosvay Rózsi és Medgyaszay Vilma adott elő a Koronaherceg utcai színházban.
Több népszerű kabarédalt és sanzont írt Gábor Andor verseire, és Emőd Tamás librettójára készült 1923-ban a Mézeskalács, amelynek főszerepeit Honthy Hanna, Petráss Sári, Rátkai Márton és Kiss Ferenc alakították.
Szirmai 1928-tól az Egyesült Államokban élt, és a Chappel kiadó zenei tanácsadója, majd művészeti igazgatója volt.
Darabjait postán küldte haza, és telefonon egyeztetett a színpadra állítókkal.
Amerikai működése nem volt igazán sikeres, a Broadway-stílushoz nem tudott megfelelően alkalmazkodni, így egy idő után lemondott a további próbálkozásokról.
Ezután csak mások muzsikájával foglalkozott, az elsők között ismerte fel Gershwin tehetségét, akivel össze is barátkozott.
Sokra becsülte Leonard Bernsteint is, akit saját felfedezettjének tartott.
A világháború után többször járt Magyarországon.
1957-ben mutatták be Budapesten a Tabáni legendát, utolsó művét, a Heltai Jenő darabjára 1964-ben komponált Tündérlaki lányokat a Budapesti Operettszínházban állították színpadra.
Annak ellenére, hogy életének felét külföldön élte, Szirmai megmaradt pesti zeneszerzőnek.
1967. január 15-én halt meg New Yorkban.
Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő és Jacobi Viktor mellett a magyar operett diadalútjának fontos szereplője volt.
Tizennégy színpadi alkotása közül a legmaradandóbbnak a Mágnás Miska bizonyult, amelyből 1948-ban nagy sikerű film készült Keleti Márton rendezésében, a főbb szerepekben Latabár Kálmánnal, Latabár Árpáddal, Gábor Miklóssal, Mészáros Ágival, Németh Marikával és Sárdy Jánossal.
Operettjeit 1928-ig a Király Színház vitt színpadra.
MŰVEI:
A sárga dominó (Budapest, 1907)
Bálkirálynő (1908)
Táncos huszárok (Budapest, 1909)
Filmzauber /Mozikirály/ (1912)
Mexikói lány (1912)
Mágnás Miska (Budapest, 1916)
Rinaldó gróf (Budapest, 1918)
Harangvirág (1918)
Mézeskalács (Budapest, 1923)
Alexandra (Budapest, 1925)
Éva grófnő (Budapest, 1928)
A balerina (Budapest, 1931)
A kalóz (1933)
Tabáni legenda (1957)
A Tündérlaki lányok (Budapest, 1964)